Erdély - Déli Kárpátok túraleírás, 2011 nyár
4 év szünet után 2011 augusztus közepén újra többnapos bicajtúrára indultam, ezúttal a Déli Kárpátokba. Az úton társam volt Hosman Ádám.
Előzmények
A bicajt (Merida crossway trekking) szétszerelve és becsomagolva gond nélkül fel tudtam tenni a Corona éjszakai gyorsvonat hálókocsijába. Ádám másik napon de ugyanígy utaztatta a gépét.
bicikli szétszerelve szállitas
1. nap: Sepsibükkszád - Fogaras
Sepsibükkszád - Mikóújfalu: frissen aszfaltozott, picit hullámzó út. Elég nagy forgalom.
Mikóújfalu - Barót: kis forgalom, szép dombvidék. Először kis emelkedő az Olt völgyéből (570m) a Hatod hágóra (710) majd ereszkedés Barótra. Barót egy kis bányaváros. Szép főtér, bolt, gyógyszertár.
Barót - Ágostonfalva: kis forgalom. Ágostonfalva előtt az út keresztezi az Oltot. Rögtön a híd után jobbra tértünk.
Ágostonfalva - Alsórákos: Ágostonfalva után az út murvás, nagyon szerény porták között hajtottunk ki
a faluból.
Jobbra a Brassó-Segesvár vasúti fővonal halad velünk párhuzamosan. Az Olt itt vág
keresztül a Persányi hegységen (Persányi hegység).
Szép völgyszoros (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása).
Ágostonfalva után nem sokkal
a vasút átvezet az Olt északi túloldalára. Láttam is a hidat, de mivel az elég széles murvás út amin haladtunk
az Olt déli oldalán folytatódott, mi ezen az oldalon maradtunk. Később kiderült, hogy a túlsó
oldalon is megy egy murvás út, ami valószínűleg kevésbé hullámzik mint a déli oldalon levő amin
mi mentünk.
A déli oldalon haladva a szoros Alsórákosi vége előtt nem sokkal egy kb. 100 méter szintemelkedésű
kapaszkodót kell leküzdeni. A túlsó oldalon talán ez is megúszható. Alsórákossal szemben egy
gyalogos függőhídon kell átkelni az északi oldalra. Ezt elmulasztottam, túlmentünk rajta, és kb. 2km
után visszafordultunk, visszajöttünk a hídhoz és átkeltünk rajta (TODO: kép térképvázlattal). Alsórákoson szép kastély, régi házak.
Itató jó vizzel.
Alsórákos - Olthévíz (Hoghiz): kitűnő aszfalt, kis forgalom. Ez már román vidék. Olthéviznél hatalmas cementgyár, nagy por, sok cementszállító teherautó, de egyéb forgalom alig.
Olthévíz - Fogaras: eloször az 1J úton, majd az 1 es úton. Feltűnnek a Déli Kárpátok csúcsai. Az 1 es út forgalmas, de jó széles padkája van, időnként praktikus pihenőkkel (foto).
Fogarason hamar találtunk panziót, és éttermet vacsorázni.
111km táv, kb. 400m szintemelkedés
2. nap: Transfogaras 1
Fogaras - Cartisoara: 1 es út, széles padka. Viszont a településeken belül sok helyen megszakad a padka,
vigyázni kell (foto).
Cartisoara - Balea Cascada: a Transfogaras úton.
Cartisoara ban rengeteg panzió, kisbolt, zöldséges. Hamar elkezdodik az igazi hegymenet. Tökéletes aszfalt,
kis forgalom. Időnként kilátni az erdőből egész a csúcsig (fotó). A Balea Cascada hoz kb 6ra értünk fel.
Itt van a Balea tóhoz menő felvonó alsó állomása. A felvonó működött. Alvás, vacsora a hotelben.
59km táv, kb 800m szintemelkedés.
3. nap: Transfogaras 2
Balea Cascada - Balea tó: a Transfogaras úton.
Indulás után hamar elértük a vízesés (Balea Cascada) magasságát. Innen kezdődik a széles U alakú gleccservölgy.
Az erdőt is felváltotta a havasi legelő.
A gleccservölgy alja lankás, teheneket es disznókat is legeltettek benne. Az út továbbra is kitűnő volt, ködös és
derült részek váltakoztak. Az útépítéshez a völgy mindkét oldalát igénybevették, így felfele pedálozva
minden lehetséges látószögből szemügyre vehettük a lassan magunk alá gyűrt völgyet (fotók).
1 körül értünk fel a tóhóz (Lacul Balea). A környezo hegyoldalakon döbbenetes helyeken
legeltek birkák (fotó). Rövid pihenő után visszaindultunk hogy elérjük a hegy lábánál a szebeni vonatot.
Halta Carta - Sibiu: vonat: Siemens desiro motorvonat, alacsony padlós kitűnő bicajszállítási lehetoség (fotó). Szebenben Ádám keresett szobát, én ennivalót vettem és elbúcsúztunk. Ő helyi programot csinált másnap Szebenben, én pedig az Urdele hágót terveztem megjárni, Saliste-ből indulva. Sibiu - Saliste vonat: gyorsvonati fülkés kocsik, alacsony peron Saliste ben. Saliste ben könnyen találtam szállást a település keleti felén. Csekély pénzért nagyszeru helyi specialitást kaptam vacsorára: különbözo sült húsok és kolbászok kukoricakása körettel. TODO: meredekseg diagram
kb. 60km táv, kb 800m szintemelkedés
4. nap: Transalpina: Saliste - Pasul Urdele - Saliste
Mivel estére ugyanide, Saliste-be terveztem visszajönni, kis csomaggal indulhattam. A csomag eddig sem volt nagy (az egész túra
5 napos volt), de most ebbol is levehettem a nagy lakatot, váltásruhákat, papucsot és még néhány apróságot, kb 5kg ot.
Fél hétkor már a Saliste bol kivezető úton voltam. Az út enyhén de kitartóan emelkedett kb. 1000 méterig.
Szinte egymásba épült hosszú faluk váltották egymást a fennsíkon (Rod, Poiana Sibiu, Jina) (fotók).
Jina és Dobra között az út elég meredeken leereszkedik 1000m ről kb. 500m re. Ezt a szakaszt épp ottjártamkor
aszfaltozták. Jobban mondva még a támfalakat betonozták és az út alapját készítették, így elég lassan, nagyokat fékezve
kellett lezötyögnöm. Dobra után pár perc alatt elértem a Transalpina utat (67c). Az elágazásnál egy buszmegálló
kinálkozott reggeliző helynek. 9 óra volt, jót ettem és nekivágtam az igazi emelkedőnek.
A megállót elhagyva hamarosan megszűnt a térerő (nem volt jel :-) ). Kedves feleségem lelkemre kötötte, hogy sűrűn
telefonáljak neki, ezért kicsit aggasztott a dolog, de bíztam benne, hogy a völgyben felfele kapaszkodva idővel
rálát majd a telefon valamelyik toronyra. Negyed tizenegykor értem el a Tau Bistra duzzasztógát tetején a mesterséges tavat.
Jel továbbra sem volt. Szerencsére egy pár házból álló tanya (?) vegyesboltjában vezetékesről haza tudtam szólni,
hogy minden OK, csak nincs jel, és valószínű estig nem is lesz, amig vissza nem érek a Dobra -i elágazáshoz (tényleg
nem is volt az egesz hegyen).
A vegyesboltban vettem néhány gyümölcsöt, és továbbhajtottam. Délre értem fel az Oasa tározóhoz. Ez már kb. 1300m
magasságban van, és szép kilátás nyílik több irányba (fotók). A felduzzasztott tó partján néhány panzió van, az egyikből
ismét hazatelefonáltam és vizet vettem. A tóparton megebédeltem.
Az út egyre szebb lett, végül kb. 1750m magasságban elértem a vízválasztót. Innen az út leereszkedett 1400m re, a
Lotru folyó völgyébe (fotó). 3 órakor indultam neki az utolsó mászásnak, a folyóvölgyból fel a Pasul Urdele hágóra.
Az út végig meredek volt, de kifogástalan minőségű. Az első harmadnál vízvételi lehetőséget találtam (fotó). Végül
fél ötre értem el a hágó magasságát, kb. 2200m magasságban. Ekkor szembesültem azzal, hogy bár a hágó
látótávolságban van, és lényegében ugyanazon a magasságon mint én, de közben kb 250m re leereszkedik (fotó).
Mivel estére vissza kellett érjek Saliste-be, és a hazafele úton még két emelkedő várt ezt az utolsó lépést a Pasul Urdele-re nem tettem meg. Közben arra gondoltam, legalább lesz okom visszatérni ide! Visszaúton azt számolgattam, hogy meddig jutok el világosban, végül Dobrában ért a sötétedés fél kilenckor.
212km táv, kb 3500m szintemelkedés.
5. nap: Saliste - Szeben - Brassó - Bukkszad, vonatozas.
Reggel bevonatoztam Saliste-ból Szebenbe. Szebenben volt pár órám megnézni a belvárost,
vettem néhány szuvenírt is (Páté Sibiu!).
Ádám is csatlakozott, ő az előző napot városnézéssel és skanzen látogatással töltötte.
Tovább vonatoztunk Brassóba (Desiro motorvonattal). Brassóban sajnos nem volt időnk szétnézni. Bükkszád felé sikerült kifognunk egy emeletes szerelvényt (használt olasz import kocsik lehettek, 2006 ban Olaszországban is utaztunk ilyennel). A szerelvény szokatlanul zakatolt: "ta-tam -- ta-tam" helyett "ta-ta-tam" ok követték egymást. Kiderült, hogy a kocsik fixen össze vannak kapcsolva, és a kapcsolási pontokon a két szomszédos kocsi között egy közös, három tengelyes futómű van, s mi egy ilyen fölött üldögéltünk a bicajok társaságában... (fotók).
